A hajóút lassan célhoz ér

·

Pakli-építő

Kicsit messzebbről kezdeném: volt egyszer, hol nem volt, az OVV. Aki emlékszik rá, tudja, milyen jó is volt. Megszűnése valójában a kártyás közösség szűkülésének egyik nagy jele és következménye. Mikor Atesz felírta az rpg.hu-ra, hogy ő ezt befejezi, másfél órán belül jöttek javaslatok, hogy hogyan, milyen formában kéne újraindítani, pótolni, helyettesíteni, stb. Évekig – 3 évig – nem történt semmi. Voltak nagyobb, alaposabban kampányolt versenyek, de a rendszeresség, a kapcsolattartás lehetősége nem volt adott, hétről-hétre játszottunk saját városainkban, baráti köreinkben, mint az erdei bogarak.

Ennek meg is lett az eredménye, a baráti körök, kapcsolatok beszűkültek, egyre kevésbé tudtuk, ki mivel játszanak, mik a nagy tápok, a legújabb kombók, ki a nagy játékosok, stb. Ennek a tapasztalatnak vérkeringésbe történő visszajutását célozta meg mindhárom kezdeményezés: a Liga, és a Tiltott tekercsek, és a lellei nyári sorozat is. És valójában maga az évzáró, a ranglista is ugyanezt a célt szolgálja – egymáshoz kapcsolja az országszerte zajló versenyeket.

A Liga a paklik stabilitását, az adott paklival való játék tökéletesítését szolgálta volna – az OVV-sorozatban sem volt ritka, hogy egy-két játékos kb. minden versenyre ugyanazt az egyre inkább kitapasztalt decket vitte.

A tiltott tekercs sorozat az ellenkezője, itt a lapkészlet igen erőteljes rotálása kényszeríti a résztvevőket a megújulásra. A sorozat utolsó nyílt fordulójában kb. 75-80 tiltott lap lesz, aki ezzel a hendikeppel is képes mind a négy fordulóra ugyanazt a paklit módosítatlanul elhozni, az szerintem különdíjat érdemel.

Valójában Cobin lellei nyári kampánya is hasonló céllal született – így mondta kb. 2,5 éve – hogy a havonkénti kártyázást valami ennél magasabb cél kitűzésével motiválja. Pajzsot, kardot, kiszuperált rakétavetőt nyerhetett a legkitartóbb versenyző, a balatonparti miliő következtében itt a paklik hangulat-értékelése is igen súlyozottan, 1:1 arányban közrejátszott – a droid paklikat az ellenfél lepontozta, a végső győzelem slágerpaklival nyomulva elérhetetlen volt.

Mindhárom kiírás némi egy-egy alkalomra való betévedésnél mélyebb előkészületet vár el a résztvevőktől – akárcsak maga az évzáró verseny. Mondhatni, erre készül kb. mindenki, akinek a versenyszerű kártyázás bármit is jelent. Egyszer valaki így ragadta meg az évzáró lényegét – és biztos igaza van, mert elég sikeresen szokott szerepelni rajtuk: Valójában januártól kezdve az évzáróra tesztelek.”

Volt olyan év, mikor az évzáró meghívásos verseny volt, OVV-döntőnek nevezték. Az Országos Vándor-Verseny sorozat legjobb 16 játékosa vehetett rajta részt. Pusztán elindulni rajta dicsőségnek számított, főleg ha azt nézzük, hogy 300-500 játékos közül 16 juthatott el ide.

A világ változik, most az évzárón bárki elindulhat. És ha elindul, reális eséllyel egy olyan promóciós laphoz jut hozzá, aminek értékét nem célszerű útiköltségben kifejezni. 2 éve a Domvik-szentély osztását szerintem nem vette komolyan az akkori garnitúra – így lehet, hogy mindössze 46 példánya forog közkézen. Tavaly a slan-csillag már a lehetséges maximális példányszámban kelt el. A hadiszerencsét illetően én bizakodó vagyok – az eddig ilyen versenyen osztott lapok közül ez a leginkább magáért beszélő hatású lap.

Az évzáró a promóciós ultrát nem tekintve is presztízsverseny. Van még presztízse egy versenynek ilyen szűk közösség mellett? Hogyne volna! Jópárszor hallom 3-4 x-es versenyek fordulói közti szünetekben: “Egyébként mindig megverem, erre pont most kapok ki tőle, tudod, milyen érzés?” És a hallgatóság pontosan tudja. Vajon ki emlékszik, hogy az első februári versenyén mivel játszott, és melyik partit miért bukta el? És arra ki emlékszik, kiket győzött le a tavalyi évzárón? Hát erről van itt szó.

Nézzük tovább, mert ugye az évzárón nem elég jól szerepelni, év közben is kell valamit tenni a siker érdekében. A ranglista év közben mindig kap hideget-meleget, de mégis, 7:3 arányban ez határozza meg az év végi eredményt. Ki lehet fogni jó napot, lehet nyerni 6/6-ot, de 8 szintnél nagyobb hátrányt ledolgozni nem igazán lehet, az év során folyamatosan aktív játékosoktól nem érdemes 6/3-nál rosszabb eredményt remélni. Aki pedig nem úgy készül, hogy ő bizony 6/6-ot nyer, annak még kevesebb esélye adódik a felzárkózásra. Ez alapján azt lehet mondani, hogy a végelszámolás TOP 4-ébe kb. 15-16 embernek van esélye bekerülni.

Ha belegondolunk, pl. egy foci vb 32 indulójából a végső győzelemre 6-8 csapatnál több nem esélyes. Ettől függetlenül minden válogatott a világbajnokságon igyekszik élete formájában játszani, a presztízs, a hátha, és Ranagol kiemelkedésre való vágyról szól tanításának következtében.

Tehát, a teendő a következő:
Válassz egy paklit, bejáratottat – avagy merőben újat – ahogy érzed,
Hozd életed formáját,
és …
Gyere!

Még mindig van 16 napod felkészülni!

MDani

És még valami: ha keresel egy lapot, itt megtalálod: mert a legnagyobb függők, gyűjtők, kufárok és piaci cápák ide akkor is eljönnek, ha a versenyen indulni nincs kedvük. De hiányzik a mappájukból a Hadiszerencse, és nekik KELL. Pontosan tudják, mennyit ér. Azzal kötnek üzletet, akinél van anyag… Ha neked kell valami, és meglobogtatsz egyet, minden mappa megnyílik.”