Háború

·

Cranta öröksége

Hol is kellene kezdeni? Igazából nem is tudom, hisz oly sok dologról szeretnék mesélni… A kiegészítő bemutatkozásában olvashattátok, hogy a kiadás öt nagy témát ölel fel. Beszéljünk most ezekről kicsit részletesebben!

A régmúlt háborúi és történetei mögött mindig valami rejtett üzenet lapult, és tudom, hogy ez most sem lehet másképp. Ynev történelmének legvéresebb háborúi mindig két ellentétes beállítottságú faj között zajlottak. Az orkok és elfek küzdelmeiről nem regélt túl sokat az előttem álló lexikon halom, azonban amire én voltam kíváncsi, azt nem találtam meg. Az embernépek hajnalán egy ork olyat tett, amire ő előtte még egyetlen fajtársa se volt képes. Egy teljes elf civilizációt pusztított el önös érdekből, hogy a neve mindörökké benne legyen a krónikákban.
Erelis cwa Erel a hercegi könyvtár írnokának naplórészlete

A tavaszi kiegészítő Ynev történelmének egy nagy korszakát dolgozza fel, hisz a téma a crantai emberek birodalmának tündöklése mellett a Koponyaszövetség és a velariumi elfek konfliktusát, illetve a mocsárszentélyeiket védelmező gyíklények társadalmát eleveníti fel. Központi hangulati eleme a háború, minden frakció más-más stratégiával igyekszik felülkerekedni vetélytársain, de a népcsoportokhoz nem kötődő kártyák is, mint például a Rajtaütés, az Utánpótlás toborzása, az Erősítés hívása vagy a Besúgó leleplezése is mind a forgandó hadiszerencséről mesélnek.

Cranta nevető harmadikként figyelte a besthiyák és az erdőnép háborúját. A birodalom kisujját sem mozdította az elfek megsegítésére, sőt, rehiari rokonaikat is megakadályozta ebben. A crotoni császár kárörvendőn leste, melyik harcoló fél marad felül, hogy aztán minden hatalmával lesújthasson a megtépázott győztesre. Csak annyit kellett tennie, hogy megvárja, míg a két hadban álló fél felkoncolja egymást, miközben egy percre sem feledkezik meg a déli határon lesben álló gyíklényekről. Snil lázadói meglapultak, csak ritkán mozdultak ki ingoványaik mélyéről, de csak az alkalmat lesték, hogy az emberek figyelmét lekössék a harcok, és bosszút állhassanak rajtuk, amiért azok kiszorították őket életterükről. Észak Ynev hadban állt, és legfenségesebb ékköve Cranta volt, mivel háborítatlanul vészelte át két erős vetélytárs gigászi csatáját. Míg az ork- és az elfvér patakokban folyt, az ember nem isteneinek hódolt, és jómódban, bőségben élt.
Északfölde történelmének részlete

Négy központi faj és melléjük négy jellem csatározásait kísérhetjük majd figyelemmel a kiegészítő megjelenésekor. Az élet jellemet a velariumi elfek, a rend jellemet a crantai emberek, a káosz jellemet a snilföldi gyíklények, a halál jellemet pedig a Koponyaszövetség orkjai mutatják majd be. Minden népcsoport mellett feltűnnek szövetséges (vagy épp ellenséges) fajok képviselői is. Mind a négy témának egy-egy nevesített vezére lesz, de nem csak mitikus kategóriában lesznek nevesített kalandozók.

Velarium fiai és lányai a növényekkel és állatokkal éltek harmóniában, megtartóik évezredes tudás birtokosai voltak, a Szellőnép íjászaiknak pedig nem volt párja a kontinensen. Az yrchek megszámlálhatatlanul sokan voltak, tizenhárom törzs gyűlt a Falánk zászlaja alá, a harcban elesetteket pedig vezérük eleven holtakkal pótolta. Vérszomjasak voltak, a háború volt a lételemük, hogy csatákban bizonyíthassák bátorságukat héroszaik előtt. A gyíklények kasztrendszerbeli háborújuk utáni mocsaraik mélyére szorultak, kínosan ügyelve arra, hogy területükre ne léphessenek be mások. Cranta virágkorát élte, ekkor isteneik még nem fordultak el tőlük, birodalommágiájukkal termékeny civilizációt hoztak létre, és elsajátították a lunírművesség titkait
Leirren beszámolója alapján

A kiegészítőben szó lesz a birodalommágiáról és a kőkörökről. Hangsúlyos lesz a távtámadás, amit évek óta nem fejlesztettünk. A kiegészítőben fontos szerepet fog kapni a Gaug jelző kalandozó. A mocsári küldetések megoldásával a gyíklények lesznek az egyik legérdekesebb téma az Ahan”Nata-Khan klán óta.

Elsőnek ennyire gondoltam kis kedvcsinálónak, pár nap múlva jelentkezem a következő adaggal.

Aquir