A mai cikkem, bár nem tartozik semmilyen korábbi sorozathoz, azonban mégis, majdhogynem a levégső gyökere valamennyi eddigi írásomnak. Ez remélem, elég hangzatos nyitómondat – de kapcsolódjunk kicsit a lényegi tartalmakhoz is.
2000 szeptembere és 2008. október 4-e között nem vettem M.A.G.U.S. kártyát a kezembe. Ami ennyi idő után a hosszú sorozat megtörésére késztetett, az a Krán törvénye bontott volt. Már a Sivatagi Vihartól nézegettem az éppen megjelenő kártyákat, versenyekről, paklikról szivárgó híreket. Gorvik lapjai tovább billentettek a lejtőn, és a Krán-kampány meggyőzött arról, hogy ezekkel a kártyákkal én bizony játszani akarok. Ezekben a hetekben lesz valahol a fordulópont, most már hosszabb ideje játszom, mint amennyit előtte kihagytam.
Úgy gondoltam, ez egy szép, hosszú időtartam. A mennyiség azonban nem jelent minőséget. A kártyához kapcsolódó leg-leg élményeim pillanatok, meccsek, versenyek egyes mozzanatai. Nem évek-hónapok, hanem jó esetben is csak 10 percek. Az egyik ilyen szép pillanatomat fogom ma feleleveníteni és megosztani – valamint megpróbálni a lehetetlent – újra kártyaasztali valósággá tenni. A következő másfél hónapban emiatt néhány Kráni KártyaKrónikát (KKK) fogtok olvasni. Nem kizárólag, de azért elő fog fordulni.
Ha Krán, akkor…
No igen, akkor mi is? Mi Krán varázsa? A rangolita felsőbbrendűség? A varázslóurak hatalomgyakorlása? A tömegelő ősaquirok? A bizarr államszervezet? A rendek, klánok kímléletlensége és elitizmusa? Az alig megnevezhető borzalmak szekuláris mindennapisága? Vagy az átlagemberek” kiemelkedése – Gyászhozó, Messor, Büyük, Agraies, Vyergas, A Ghat; akik e körülmények között jelentős tetteket vittek véghez, szívük erejével nevet szereztek maguknak a csaknem halhatatlanok között?
Az egyik ilyen figura számomra a renegát varázslóúr, aki nem vett részt a toronyépítésben. Helyette egy tengermélyi lávaszigeten meditálva hozta létre saját háttérországát, követőit. Uroyahaas enigmájának tanulsága, hogy Ranagol még saját fiainak sem adja ingyen a támogatását, a változás törvényének szélsőséges érvényességét példázza a Krán-leírásban. Nekem alig húszévesként eléggé imponált ez, arra bíztatott engem, hogy nekem is sikerülhet az élet, hogy a boldogulás végső soron nem a részrehajláson múlik. A tanulságot demonstráló hajmeresztő sztorit a “kellő szélsőség nélkül nincs jó filozófia” indoklással toltam be épülő világrendembe.
Önéletrajz vége. Akik mágusoztak (szerepjáték), gondolom rendelkeznek hasonló benyomásokkal, amik szerepjáték ide, mesevilág oda, de életelveink közé vegyültek. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy amíg az egyes kártyák nem utalnak Uroyahaasi kézzelfoghatósággal ezekre a benyomásokra, sótlanok maradnak.
Amikor a Sumamrium olvasása után csaknem pontosan egy évtizeddel megjelent kártyán Uroyahaas, nem azt néztem, hogy vajon ez-e a spolier az íven. Hanem azt, hogy bakker, ez Uroyahaas, aki felfedezte a csaknem feledésbe fakult aquir istenséget a tengerfenéken, és hogy halálszerű álmából felrévedve mégis majdnem legyőzte Ranagol fiát, hogy Uroyahaas elmenekült, de a híveit kellett adnia cserébe, és hogy így lett ez a nevenincs lény az első Káosz-angyal. Mekkora sztori, és most itt van kártyán!
Szóval, nézzünk valami konkrét kártyás dolgot.
Mit is tud Uroyahaas? 14 MP-s, nem épít tornyot, Titkos nyelv.
A hatalomszavakkal +1 szintet sebez, és ranagoliták feláldozásával gyógyíthatja magát.
Mint a rendes varázslóuraknak, neki is van 2-es Demonológiája a szentségtelen kapuhoz, a Dúlásos trend szerint kiválóan politizál.
A gyógyulos képessége bíztatónak tűnik. A gyengeségjelzőn kívül mindent meggyógyít. A kérdés másik oldala, hogy ranagolita kalandozó nemigen van 4 MP alatt. A saját korában Symbelmine mellett nem is volt versenyképes. Én csak az akkoriban már jócskán utolsó éles meccseit játszó Jimme kezében láttam ilyen decket egy győri OVV-n, Khatif portyázóval karöltve tologatta Uroyahaas a manővereit. Aztán megérkeztek a kincsek, és az egyébként is tempó-hátrányos varázslóúr visszavonult a tenger mélyére.
Azóta egyszer juthatott eszünkbe, amikor a Zogg megjelent. Ez ugye a nyolcadszülött egyik mesterműve, de nem kombózik az alkotójával. Én biztosan ráírtam volna, hogy Urolyahaas 2 MP-vel olcsóbban aktivizálhatja a képességét.
Nézzük, kik a Dúlás utáni éra ranagolitái? A két Krán-domináns kieg után érthetően egy darabig nem voltak ranagoliták. Aztán jött Saqqarheddon “eredetije”, a Kárhozott Nép Királya és egyik szolgálója. Nincs idevágó kombó. Utána az Idők tengeréig kellett várni: Halálra szánt ramie’cor. Ez ugye jó kombó? Hiszen őt úgyis fel kell áldozni, illetve első körben ingyen rakhatjuk le. Tehát, free kill.
Az ŐÉ azonban tovább tápolja a témánkat: Fekete ork énekmondó. Maszkokkal 3/3-as kaller, jól ostromol, képessége csaknem használhatatlan egy nagykalandozóhoz – Uroyahaas szemében abszolút feláldozható. Van még Khatif kiáltó, aki a hatalomszavakat occsóér” lő. Drágának drága, de ezen lehet segíteni. Megszokhattuk, hogy a kombó kalandozókra épül, de nem velük lesz teljes. Hódító király jogara, és Uroyahaas atyai engedelmessége.
Nézzük! Uroyahaast leteszük. Elindul Caputra / ostromolni. Felszerelkezik egy jogart. A ramie’cort be tudjuk dobni a harcba, tud ütni, és megmenti a főnököt. Utána éberbe shaka”thorrgunk, és megyünk újra. Ha első körben nem jön össze minden, akkor Másodvirágzunk. Nem tűnik nagy dolgonak, de tudtommal ez az első kombó, ami ezt a lapot offenzíve használja. A második körben lesz manánk egy darab 2 MP-s hatalomszóra (kivéve, ha összejött a caput-kiáltós trükk) Az Odvihar elvben mindenki ellen elegendő, kiáltóval pedig elég olcsó, hogy akár többet is kilőhessünk.
MDani
“