Fra Celestius átirata a Téboly Litániáiról, Dequator Marses, a felföldi költő művéből. Megjegyzés: a mű nem teljes, és a papi szék fontolóra teszi a mű indexre tételét. A szöveg teljes feljegyzése a papi szék tanácsának termében lelhető fel.
Énekeltek a szelek, sírtak a falak.
Egyetlen ajtó mely tárva maradt.
Üszök a porban, ramiera az alvadt vérben.
Ma is mint mindig, a halál kopogtat érted.
Eltört a homokóra, sivár a festmény
halott a wicca, akit tegnap csak lestél.
Szenved a koldus, éhsége örök,
miközben a kufár hangosan röhög.
Vérzik az égalja buktatja a napot.
Garott csillan az éjben, egy alabástrom nyakon.
Sötét erdő közepén, rohan a suta
Szárnyakkal jő érte a halál tréfás ura.
Útonálló bandita sercint egy nagyot.
Leszakadt az ég és hideg van nagyon.
Önzés az élet, mérgező az étel.
Örömlány ajándékozz meg hamis kéjjel
Fullad a Sheral havában az ostoba barom,
ágak közt villan az obszidián karom.
Némán, gyengén, betegen, és vakon,
az élettől a végnél csak ezeket kapod.
Eltékozolt ifjúság, romlott gondolatok.
Olyanok mint incognoba rejtett aljas fondorlatok.
Utcagyerek erszényt lop a bazilika előtt,
temetetlen hullákat lesnek a viharfelhők
Kellemes Pénteket: Aquir